Ha elérkezik az idő, a búcsú legkevésbé fájdalmas módja a kutyahamvasztás, de hogyan mondjuk el a csemetének, hogy mi történt négylábú barátjával?
Bár felnőttként tudjuk, hogy az örökbefogadott házi kedvenc előbb vagy utóbb elhagyja majd a családot, amikor elérkezik ez a nap, az mégis rettentően fájó. Ám mi legalább lélekben fel tudunk készülni erre, míg a gyerkőcöt, aki még mit sem sejt a halál mibenlétéről, váratlanul érinti a helyzet, hogy végső búcsút kell vennie a család kutyusától. Nézzük, hogyan érdemes kezelni szülőként ezt a nehéz helyzetet!
Egészen más, ha az állat hosszas betegséget követően pusztul el vagy ha balesetben leli halálát, és a kommunikációt befolyásolja az is, hogy milyen korú gyermekről van szó. Bárhogy alakul, a legjobb, ha előre átgondoljuk, mit fogunk mondani, egyszerűen, a gyermek korának megfelelő nyelven fogalmazzuk meg, hogy szeretett kedvence nincs többé. Ne hazudjunk és ne adjunk lehetőséget a reménykedésre, legyünk egyértelműek és válaszoljunk meg minden felmerülő kérdést.
Ha a kutya öreg, beteg, készítsük fel előre a gyerkőcöt, hogy mi fog történni, és feltétlenül nyugtassuk meg azzal kapcsolatban, hogy az állat nem fog szenvedni. Amennyiben a lehetőségek engedik, hagyjunk időt elbúcsúzni és a gyermek korának megfelelően vonjuk be őt a folyamatba már a halál előtt és az utána következő időszakban is. Engedjük, hogy ha szeretne, jelen legyen a kisállat hamvasztás alkalmával is.
A hamvasztással túlvagyunk a nehezén, de utána se tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna, éljük meg a gyász időszakát közösen, beszéljünk az állatról, idézzük fel a közös emlékeket. És ami az egyik legfontosabb, semmiképp se akarjuk rövid időn belül egy új házi kedvenccel meglepni a gyerkőcöt vigasztalásképpen, tiszteljük a kutya emlékét és hagyjunk időt feldolgozni az eseményeket, ezzel tehetjük a legtöbbet.
Az ügyintézés természetesen csakis a szülők dolga lehet, amennyiben elérkezett az idő, forduljon hozzánk bizalommal és egyeztessük a kutyahamvasztás részleteit!
